Pirate Affair: 5. fejezet [Adventures in Yokohama]

V. fejezet

Katherina búsan álldogált a felső fedélzeten a korlátnak támaszkodva, miközben kezeivel babrált. Felkavarta a rengeteg új információ, amit a szüleiről tudott meg Seunghyuntól, nehéz volt számára mindent befogadni. Felnézett az égre, és látta a Nap állásából, hogy közel járt az idő délhez. Súlyos sóhaj szökött ki ajkai közül, majd a tenger felé fordult. A hatalmas kékségnek nem látta sem elejét, sem végét. A bámulásból egy női hang szakította ki.

- Elnézést… - Katherina a hang felé fordult, és nagyokat pislogott megszólítójára. – Te vagy Katherina, igaz? – mosolyodott el Chaerin.

- Én vagyok – bólintott a lány. – Maga pedig biztosan Chaerin – örült meg végre társaságának.

- Ó, kérlek… jobb lenne, ha tegeződnénk – kuncogott a szakács. – Üdvözöllek a hajón! Fura itt még egy nőt látni – állt Kat mellé a korláthoz. – Hogy érzed magad?

- Kissé gondterhelten… és feszülten – sóhajtott a cseléd. – Hogy bírod itt ennyi férfi között?

- Egészen jól. Tudod, nekem Jiyong a családom – ismerte el egy kicsit elszomorodva Chaerin, mire értetlen tekintettel találkozott. – Árva vagyok – magyarázta.

- Ez szomorú, de megértelek… én is az vagyok – vont vállat Kat. - De nem tudom, jó helyre jöttem-e… a kapitány igen szigorú velem.

- Ne is figyelj rá! Mindig ilyen házsártos! – kacagott fel a szőke lány. – Nőket nem bánt. Nagy a szája, de egyébként, ha kicsit megismered, és közelebb enged magához, meglátod, hogy rendes ember.

- Velem igen… durva – felelt csendesen Kat.

- Mert bizalmatlan. Azt hiszi, hogy kém vagy. – Ebben a pillanatban fellépett az emlegetett személy a fedélzetre, és a másik oldalra sétált, hogy szétnézzen. Észre sem vette a róla diskuráló lányokat. - De ne aggódj – súgta Chaerin. – Nem fog bántani. Egy ilyen nő, mint te, nem éppen kémnek való.

- Igaz – értett egyet Katherina. – Chaerin, kérhetek valamit?

- Persze, mondd csak!

- Segíts nekem közelebb férkőzni hozzá – pironkodott a cselédlány. – Ha már itt kell élnem, nem akarok üldözött lenni – magyarázta. – Kérlek!

- Segítek – bólintott kedélyesen Chaerin. Tudta, hogy talán más is lehet e mögött a kérés mögött, gyengéd érzelmeket vélt felfedezni Katherina pillantásába a kapitány irányába, de még nem volt benne biztos, hogy jól látja-e.

***

- Daesung! - kiáltotta el magát Seunghyun, mire az említett azonnal mellette termett.

- Igen, uram?

- Engedd le a zászlót, hamarosan kikötünk!

- Rendben – bólintott a szőke férfi, majd az árbochoz sétált, hogy felhúzza a koreai zászlót. Ez Jeju kivételével mindig így volt, és egy hamis zászló segítségével könnyen megtéveszthették a flottát és az embereket. A legénység elegáns ruhába öltözött, hogy ne keltsenek feltűnést a kikötőben. A látszat egy jó nevű teherszállítóhajó volt, ami lehorgonyzott egy-két éjszakára, hogy lepakolják az árut, aztán tovább álltak. Kevesen tudták, hogy valójában mi céllal jöttek, de a félelem miatt senki sem mert szólni.

Néhány perccel később a kapitány lépett a fedélzetre. Új ruhát viselt; kék színű, selyemből készült bricsesznadrágot, amelyet a combjain bővebbre, a térde alatt pedig szűkre szabtak. Fehér selyem harisnya fedte a lábszárát, bokatájékra különféle mintákat hímzettek .A lábfejét alacsony sarkú, csatos, fekete cipőbe bújtatta. Fehér inget viselt, amelynek ujjai szintén mintásak voltak. Egy kék mellény fedte a mellkasát, s kabát helyett, egy sötét köpeny lógott a hátán, ami a térdéig ért. A nyakában fehér fodros nyakkendő, a fején pedig széles karimájú kalap díszelgett. Messzíről lehetett érezni a parfüm illatát. A hajón lévő összes szem rá szegeződött. Mindenki tudta, hogy hová megy, amikor így kiöltözik, ezért senki sem szólt egy szót sem.

Egyedül Katherina oldalát furdalta kíváncsiság. A hajón töltött idő alatt még egyszer sem látta Jiyongot ennyire elegánsnak, ennyire szépnek. Nyilván nem véletlenül jöttek Japánba.

A kapitány a felső fedélzet felé vette az irány, már távcső nélkül is tisztán lehetett látni a kikötőt. Kat távol, a korlátok mellett állt, de fél szemmel Jiyongot figyelte, akárcsak Seunghyun. Negyed órával később kikötöttek, a kapitány pedig azonnal elhagyta a hajót.

A nap lemenőben volt, rózsaszín felhőket varázsolt az égre. A tengeri szél néha felszökött a hajóra, megrezgette a vitorlákat, aztán tovább szállt. A kikötő előtt lévő hatalmas piac lámpái felgyulladtak, rengeteg ember mászkált az utcákon. Forgalmas volt az élet Japánban.

Miután Kat szemei elvesztették a tömegben kószáló kapitány alakját, ellökte magát a hajó peremétől, és oda sétált Seunghyunhoz, remélve, hogy sikerül megtudnia valamit Jiyong rejtelmes viselkedéséről. Maga sem tudta, miért, de kíváncsi volt.

- Miért jöttünk Japánba? Hová ment a kapitány? - érdeklődött.

Seunghyun megtorpant, és furcsán pislogott a lányra.

- Miért érdekli ennyire?

Kat szólásra nyitotta volna a száját, de aztán meggondolta magát, és csak rántott egyet a vállán.

- Mi sem tudjuk pontosan, mi dolga van a kapitánynak, de elég sokszor jövünk ide. Valószínűleg nőügy – felelte a férfi.

- Értem – bólintott a lány töprengve. Ez megmagyarázná, miért öltözött ki így. Talán a szeretője.

- Miért lett ilyen szomorú? - tette a kezét a férfi Katherina vállára.

- Nem vagyok szomorú – húzta ki magát a lány, s mielőtt tovább folytathatta volna mondanivalóját, megzavarták.

- Kormányos uram! – lépett fel a felső fedélzetre Seungri nagy mosollyal az arcán. – Velünk tart egy kis körútra?

- Hová akartok menni? – pislogott Seunghyun a fiatal kalózra.

- A városba. Körül nézünk – felelt hebrencs módon.

- Kikkel mész?

- Jön Youngbae hyung és Daesung hyung. Hozza a lányt is – bökött fejével Katherina felé.

- Nem tudom, hogy ez jó ötlet-e – vakarta fejét a magas férfi. – Bár, ha a kapitánynak lehet, nekünk miért ne lehetne szórakozni? – vont vállat. – Jöjjön Katherina, megmutatjuk magának Yokohama városát – mosolygott barátságosan a lányra.

- N-nem maradhatnék itt? – ellenkezett Kat. Rég volt már emberek között, és ez félelemmel töltötte el.

- Nem. Még talán eszébe jutna megszökni – komorodott el a kalóz. – Jön, és kész – mordult fel, és maga elé engedve leterelte a nőt a fedélzetről.

Az első tiszt, mint a vezető a kapitány távollétében kiadta a matrózoknak, hogy vigyázzanak a hajóra mindig legalább ketten, és hogy legkésőbb másnap hajnalra térjenek mind vissza.

Katherina a fejébe húzta kalapját, haját kiengedve hagyta, és kabátját összefogta magán a csípős szél fújdogálása miatt. 

- Menjen – tessékelte előre Youngbae a hajóról levezető palánkra a lányt.

Kat szája tátva maradt. Yokohama kikötőváros lévén hatalmas, fejlett hajóparadicsomnak számított. Rengeteg hajó, és kereskedő csődült össze egy hatalmas, végeláthatatlan helyen. Friss halat, tengeri herkentyűket, ételt, és más portékákat kínáltak. Kivételesen békés szándékkal nézegetett a négy kalóz és a cselédlány a sorokon. 

- Katherina, ez a magáé – nyomott a leány kezébe egy tál forró rizst Daesung. – Még meleg, egyen – biztatta halvány mosollyal a szőke férfi.

- Köszönöm – hajtott fejet illedelmesen Kat. – Igazán kedves – pislogott megilletődve barátságos bánásmódján az eddig szótlan kalóznak. 

- Ki vett magának ételt? – torpant meg Seunghyun előttük két tállal a kezében. Értetlen arckifejezésén elnevette magát a nő. 

- Daesung volt, kormányos uram – felelt kedélyesen. A kalóz szíve azonnal megenyhült, amint barátja nevét hallotta kiszökni a lány szájából. – Csak nem maga is nekem vett? – emelte magasba szemöldökét. 

- N-nem – vágta rá füllentését Seunghyun. – Ez Seungrié – nyomta a köztük legifjabb kezébe az egyik tál ételt. 

- Nekem hyung? – örült meg a fiú. – Köszönöm – hajolt meg mélyen, és vidáman nekilátott enni.

Így, hogy mindenkinek a kezében akadt egy kis elemózsia, továbbsétáltak. Katherina elragadtatva figyelte az új környezetet, amibe került. Soha nem mozdult ki még csak a négy fal közül sem, így az újdonság hatalmas erejével hatottak rá a látottak. 

- Jól érzi magát? – lépett mellé Seunghyun. 

- Igen uram – bólogatott. – Ez a hely csodás, soha nem láttam még ehhez foghatót. Teljesen más ez a város, mint Szöul. 

- Ez Japán. Itt minden más kicsit, mint otthon. Ha bármire szüksége lenne, szóljon. A mai nap nem fukarkodunk semmivel – mondta a kalóz.

Zavart mosollyal konstatálta, amint a védtelen leány ámulva vizslatja az épületeket, és az embereket. Az emberek viszont a cselédlányt figyelték. Különleges vonásai miatt vonzotta a tekinteteket, mandula alakú, mégsem teljesen ázsiai szemei megbabonáztak minden szembejövőt. És nemcsak az idegenek álltak bűvköreiben, de a mellette sétáló kalózok egyike is. A szél finoman simogatta mindőjük bőrét, míg ballagtak az utcákon. 

- Katherina! – szólalt meg Youngbae. – Nem szeretne egy új, kissé mutatósabb kabátot? – kérdezte, majd a feje fölött lógó táblára mutatott, amin az állt, hogy „szabó”. 

- Ugyan, jó ez nekem – felelt szégyenlősen a lány. 

- Na, jöjjön csak. Kinézünk egy igazán nőies darabot magának – ragadta meg Kat karját a tarajos kalóz, és betuszkolta az üzlet ajtaján. Amint belépett a négy férfi, és a nő az ajtón, az eladók összerezzentek. Messziről is felismerték volna a kalózokat. – Tartanak női göncöket? – kérdezte nem túl illedelmesen Youngbae japánul. Az egyik férfi, aki az asztal mögött álldogált, a helyiség legtávolabbi végébe mutatott. Rögtön odavették az irányt mindannyian. 

- Nézd, hyung! – bökte oldalba Seungri Youngbae-t, amint egy női fehérneműt mutatott fel. A megszólított csak megrázta a fejét, és visszatetette a fiatallal a ruhadarabot a helyére. Nem volt túl nagy választék, néhány kabát és rokolya hevert egy kupacban a sarokban. A szegény nők leginkább férfiruhákat hordtak akkoriban, a gazdagok pedig nem ahhoz a szabóhoz jártak, ahova betévedtek ezúttal a kalózok. 

- Kérem, ez nem szükséges – szabadkozott továbbra is Kat. 

- Ezt próbálja fel – húzott elő egy kabátot Daesung a rongyok közül, ignorálva a lány kérését.

Katherina az általa legkedveltebb személyre pillantott, aki csak bólintott egyet, biztatva ezzel, hogy öltse magára a szőke férfi által kiválasztott hosszú kabátot. Félve ugyan, de levetette a bő ruhadarabot magáról, és belebújt az újba, amit felkínáltak a számára. Az új körülbelül a combja közepéig ért, elől díszes gombok gondoskodtak arról, hogy melegen tartsák a kabátba bújt személyt. A színe mélyfeketében pompázott. A hátulján egy vékony, piros madzag, fűzőszerűen felvarrva biztosította, hogy nőiesebb látványt nyújtson felvéve. Katherina kihúzta beragadt hosszú haját a kabát alól, ami így a vállaira omlott. A gallérján is végig aranyozott gombok húzódtak a kemény hidegre tekintettel akár állig fel lehetett gombolni. De most Kat mellén terült el lehajtva a gallér, elől csupán a csípője tetejéig ért az anyag. Hátul csapta combja közepét a hosszított vég, amin egy selyemmel és csipkével feldíszített fodor esett alá. A kabát ujjai bő, selyem felvarrattal végződtek. Miután végzett a begombolkozással, a bíráló férfi szemek elé tárta magát. 

- Lélegzetelállítóan szép – tátotta el száját Seungri, mire oldalba bökte őt Daesung. – A kabát… - bökte ki a végére még.

- Jól áll magának – bólintott Youngbae. – Ezt kérjük – szólt az eladóknak. 

- Ugyan, nehogy ilyen sokat költsenek rám – csóválta fejét meglepetten Kat. 

- Ne aggódjon már – nevetett fel a tarajos férfi. – Szívesen vesszük, igaz? – pillantott körbe társain, akik mind őszintén bólintottak egyet. Mind megkedvelték a lányt, még akkor is, ha nem teljesen bíztak meg benne. – Jól fest benne, igazán. A kapitány is meg lesz elégedve – sétált ezzel fizetni. Az asztalra vágott egy erszénynyi pénzt, amit félve köszönt meg a szabó, majd mind távoztak a boltból. 

- Köszönöm mindannyiuknak – hajolt meg illedelmesen kint Kat. – Igazán kedves maguktól, hogy foglalkoznak velem. 

- Nem tesz semmit – legyintettek szinte egyszerre mind a négyen. Lassan sötétedni kezdett, de a kis társaságnak még nem volt kedve visszatérni a hajóra, ezért úgy döntöttek, beülnek egy kocsmába, ahol részeges matrózok, kereskedők, szegények, koldusok, és rengeteg más szerzet kiáltozott, vedelt. Amint beléptek, milliónyi szempár szegeződött a négy férfi által kísért cselédlányra. 

- Ijesztőek – húzódott közelebb Seunghyunhoz ijedten. 

- Semmi baj, nem fogják bántani, míg mi magával vagyunk – nyugtatta mély hangjával. – Próbáljon meg ellazulni. 

Kicsit megnyugodott Katherina, főleg miután úgy döntöttek, inkább mégsem ülnek be, hanem visszamennek a hajóra. 

- Menjen ki, egy pillanat és mi is megyünk – mutatott az ajtó felé Seunghyun, mikor megjelent egy rég nem látott ismerősük a kocsmában. A kormányos félt, hogyha meglátja a lányt velük, esetleg bántódása eshet, ezért kiküldte a helyiségből.

Kat engedelmesen kiballagott figyelő tekintetek kereszttüzében egészen az ivóhely bejáratáig, ahol megállt, és türelmesen várt. A kint ácsorgó idegenek nem vártak viszont. Japánul kezdtek beszélni a rémült lánynak, aki megpróbált nem figyelni rájuk. Nem értette szavaikat, de tudta, hogy hozzá beszéltek. Aztán, mikor hárman vették körbe, már nem tudta figyelmen kívül hagyni őket. 

- Mit akarnak? – kezdett hátrálni, de ott is akadályba ütközött. – Hagyjanak – védekezett. 

- El innen – lökte a földre Seunghyun egyiküket, amint kiért ő is.

A másik kettő szinte reflexszerűen támadt a magas kormányosra. Katherina kétségbeesetten felkiáltott, de nem terelte el figyelmüket vele. Seunghyun harcolt elszántan, de nem bírt két emberrel sokáig. Kat körülnézett szélsebesen, és mikor észrevett egy nagydarab követ, felkapta azt piciny kezeibe. Egy nem túl erős, de határozott ütéssel terítette le az egyik támadót, és már majdnem ismét ő lett a célpontja az időközben földről felállt férfinek, és a talpon maradtnak, amikor Youngbae és Seungri avatkoztak közbe. Fegyverükkel ütötték le az útonállókat, így mindhárman eszméletlenül terültek el lábaik alatt.

- Gyorsan a hajóra – sürgette őket Seunghyun, míg törölgette vérző száját.

Megiramodtak a kikötő felé. A férfiak gyorsan szaladtak, míg szegény lány a táv felénél már nem bírta követni őket, ezért Seunghyun fordult vissza érte, és kapta fel a hátára. Mintha egy tollpelyhet vett volna fel, úgy futott tovább, átkacskaringózott a sok akadállyal tarkított úton a hajó felé, és felrohant a palánkon a jó öreg "BigBang"-re.

Tenyereiket térdükön pihentetve próbálták elkapni sietős lélegzetüket. Az első tiszt megtörölte homlokát, majd elmosolyodott.

- Ez meleg helyzet volt – szólalt meg.

- Maradjunk csendben, valószínűleg már mindenki alszik – búgta halkan Seunghyun. 

- Téved, kedves kormányos uram – hasított az éjszaka légkörébe egy erélyes hang.

Mindannyiuk tekintete a szavak jöttének irányába szegeződött, mire léptek koppanása hallatszódott a deszkákon. 

- Kapitány – hajolt meg az első tiszt. 

- Megtudhatnám, merre jártak ilyen késői órában? Nem jellemző a csellengés a maguk baráti körére – jegyezte meg gúnyosan, miközben egyre közelebb lépdelt.

Még nem vette észre, hogy egy nő is bujkált köztük. Seunghyun mögött talált rejtekhelyet a kapitány szigorú tekintete elől. Valószínűleg úgy gondolta, nagyon felkapná a vizet Jiyong, ha tudomására jutott, hogy ő is velük tartott. 

- Mi csak… - kezdett bele Youngbae. – …elnéztünk a városba. Egyébként is, inkább te mesélj! Hogy ment a találkád a kisasszonnyal? – emelgette szemöldökét Youngbae, hogy terelje a szót. 

- Jól ment – vágta rá Jiyong. – Nagyon… jól – füllentett.

Az igazság az volt, hogy szörnyen érzte magát, de ezt nem akarta mások orrára kötni.

- De ezerszer láthattátok már Yokohama-t – csuklotta a kapitány. – Mégis mi volt ennyire érdekes benne? – közeledett egyre inkább a kóborló csapat felé, mire ők hátrébb léptek.

Ekkor éles feljajdulás zavarta meg a vallatást, ami bizonyára egy nőtől érkezett. Jiyong arca megkomolyodott, és félrelökte maga elől Seungrit, majd Seunghyunt.

- Katherina! – csattant fel mérgesen.

A kormányos rálépett az óvatlan lány lábára, mikor hátrébb lépett, ezért lebuktak.

- Maga mit keres itt? – rángatta ki a tömegből őt. - Feleljen! – ripakodott rá az ijedt nőre.

- É-én… – nyelt nagyot. 

- Maga is velük ment? – fogta meg Jiyong az állát, és kényszerítette, hogy felnézzen rá. 

- Igen – nyögte ki elhaló hangon Kat, mire elengedte a kapitány arcát, ám barna szemeiben háborogni kezdett a tűz. 

- Kinek volt ez a remek ötlete, hogy elvigyétek őt is? – kiáltott a négy előtte ácsorgó férfire. Csend, és hullaszag uralkodott – ahogy mondani szokták. - Válaszoljatok! – dobbantott a fedélzeten. 

- Az e-enyém volt kapitány – szólalt fel Katherina. – Én akartam velük tartani – húzta ki magát új kabátjában Jiyong előtt. 

- Valóban? Szökni akart? – simította meg állát a férfi, mire elhúzódott tőle Kat. 

- Ne csinálja ezt Katherina! – szólt rá Seunghyun korholóan. 

- Fogja be, kedves kormányos úr, nem magát kérdeztem – szidalmazta Jiyong a magas kalózt. 

- N-nem akartam szökni – nyelte le a gombócot torkából Kat.

- Úgy látom még arra is rávette az embereimet, hogy vegyenek magának ruhát – pillantott végig a lányon, felfedezve ezzel vadonatúj kabátját. – Azt sejtettem, hogy egy kis pénzért kapható dolgokra, de hogy egy egész csapatnak széttegye a lábát egy kabátért, nem gondoltam volna – fintorodott el Jiyong.

A következő pillanatban azonban égett az arca. Katherina ereiben forrt a vér, nem bírta elviselni tovább a megalázást egy senkiházi kalóztól, így hatalmas pofont kevert le a nagyszájú kapitánynak. Szemei szikráztak a dühtől. További magyarázkodás nélkül suhant el Jiyong mellett, aki még mindig az arcán éktelenkedő tenyérnyomot fogdosta.

A cselédlány bevonult a kormányos kvártélyába, és magára zárta az ajtót.

- Ez a kis cafka – mordult fel Jiyong, mikor felfogta, mi is történt. - Kicsontozom, és felkötöm a fejét az árbocra – indult meg dühöngés közben a szoba ajtaja felé, amin bement Kat. 

- Kapitány, hagyja – állt az útjába Seungri. 

- Megérdemelted Jiyong – csuklotta Seunghyun. 

- Te fogd be a szád! – förmedt a kormányosra a sértett kapitány. 

- Ne foglalkozzunk vele, azt javaslom – vágott közbe Youngbae. - A kabát az én ötletem volt egyébként is. Olyan csúnyán festett abban a férfi göncben – vont vállat. 

- Akkor is meg fogom egyszer ölni azt a ribancot – morgolódott tovább. - Hogy mert megütni?

- Nem lehet állandóan így megalázni egy nőt, nem is csodálom, hogy nem kér belőled senki – mondta halálos nyugalommal Seunghyun, a korlátnak támaszkodva. 

- Miket beszélsz itt? – szűkítette össze szemeit Jiyong. - Még egy szó, és kicifrázom a képed a kardommal – emelte fel a hangját. – Nekem van nőm itt, nem neked! 

A kormányos csak elmosolyodott, és érdektelenül ballagott odébb. Fellépegetett a felső dokkra, ott hagyva ezzel a fortyogó kapitányt. 

- Hogy képzeli, hogy belém köt? Felszabdalom, és szétszórom a tengerbe a kis szajhájával együtt! – motyogott indulatosan továbbra is. 

- Nyugodj meg, Jiyong! Inkább menj el pihenni, holnap indulunk tovább – kérte Youngbae.

- Nem érdekel… – fejtette le magáról társa kezeit, és elviharzott sértődötten.

Az az este nem alakult túl jól Jiyong számára. Először csúnyán összekapott szeretőjével, aki a Japánba való látogatásának oka volt. Mikor visszaért a hajóra, nem találta ott legmegbízhatóbb legénységét, akikről végül kiderült, magukkal vitték a nőt, aki akaratán kívül is felhívta magára a kapitány figyelmét. Amióta csak feltette lábát a fedélzetre, a bűvkörében élte napjait Jiyong. 

Heves kopogásokkal jelezte a kormányos kvártélyának ajtaján, hogy bemenne a lányhoz. 

- Engedjen be Katherina! – dörömbölt. - Ne várja meg, hogy magára törjem ezt a rohadt ajtót! 

- Hagyjon békén! – szűrődött ki halovány hang a falak mögül. 

- Maga akarta – sóhajtott a kapitány, majd hátrébb lépett néhány lépést, hogy lendületet vegyen betörni a nyílászárót. Nekifutott, de mire odaért volna a kemény térelválasztóhoz, az kinyílt előtte, így megtorpant. Megpillantotta a lányt a küszöb mögött, és rögtön elkapta hosszú kecses nyakát egyik kezével. Szorosan fonta körbe ujjaival, és próbált ráijeszteni. Kat levegői egyre szűkebbre lettek szabva, a kapitány szorongató keze után kapott, de nem ért el semmit az erős karja ellen. Jiyong áttolta Katherina-t a saját szobájába hangtalanul, miközben egyszer sem eresztette el nyakát. 

- E-e-engedjen e-el – kapálózott kétségbeesetten a fojtogatás ellen. Amint beértek a kapitány kvártélyába, és bezárultak mögöttük a kapuk, Jiyong a lány ajkaira tapadt. Engedett szorításán, de nem hagyta elmenni Kat-et, miközben agresszíven próbálta magáévá tenni a gyenge cselédleány puha párnáit. Szabad kezével az új kabátjával körbevett derekát ölelte át, és testéhez vonta őt. Nyakáról a hajába vezette ujjait Jiyong, és betört nyelvével ajkai közé. Katherina felnyögött, nem tehetett semmit az acélos kalóz ellen, így hagyta magát. Úgy gondolta, ésszel többet ér, mint erővel abban a pillanatban. Kivárt, csak ácsorgott a kapitány karjaiban.