VI. fejezet
Olyan szenvedéllyel csókolta Jiyong, amilyet Kat még soha nem érzett. Lassan lehunyta addig tágra nyílt pilláit, és leengedte feszült vállait. Tenyere élét felhúzta a kalóz mellkasán, de ekkor eltaszította magától a lányt.
- Ha még egyszer elmegy a hajóról az engedélyem nélkül, annak csúnyán megissza a levét – hadarta sűrű levegővételei között fenyegetően Jiyong. – Értette?
- Mi jogon mondja meg, hogy mit tegyek? – csattant fel a lány. – Itt tart a hajóján, nem várhatja el, hogy mindig csak a szobámban legyek!
- De elvárhatom! – tornyosult Kat fölé a kapitány. – Csak akkor léphet le erről a fedélzetről, ha azt mondom – sziszegte az arcába.
- Maga önző, gusztustalan féreg! – lökte meg Jiyongot mérgesen.
- Isteni szerencséje, hogy nőket nem bántok, különben most elvágnám a szép kis nyakát – cirógatott végig vékony bőrén. – Ne akarja, hogy megtörjem ezt a szokásom. Képes vagyok rá… - morgott.
- Nem én tehetek arról, hogy a szeretőjének nem kellett! – tette keresztbe karjait mellkasa előtt Katherina. – Ne rajtam töltse ki dühét! – förmedt rá, mire ismét Jiyong hosszú ujjait találhatta a nyaka körül.
- Semmi köze hozzá, mikor mit teszek, és kivel – sziszegte feldúltan ajkai közé.
- A-ahogy magának s-sincs, hogy é-én mit teszek – nyögte.
- Egy mozdulattal kicsavarhatnám a nyakát, és többet nem lenne gondom magával – mosolyodott el magabiztosan a kapitány.
- T-tegye meg – köhintett Kat. – Mire v-vár?
Jiyong fogai kivvillantak vicsorgás közben, de az ölés helyett újabb csókot lehelt Katherina ajkaira, majd ellökte magától. Ujjait az ing gombjára vezette, és gyorsan kibújtatta a legfelsőt a lyukon, aztán egyre lejjebb haladt.
Kat lenyelte a nyakát ért szorítástól keletkezett gombócot, és megtörölte duzzadt ajkait. Hátrálni kezdett, egészen addig, amíg a háta a dupla ajtónak nem ütközött. Lenyomta a kilincset, de az zárva volt.
- Mégis mire készül? - kérdezte rekedtes hangon.
- Jobban tenné, ha le levenné a ruháját, ne akarja, hogy én tépjen szét a vadónat új kabátját – szűrte a fogai között Jiyong, és széttárta a fehér inget a mellkasán, így Kat is megcsodálhatta napbarnított felsőtestét.
- Ha hozzám mert nyúlni... – kezdte a lány feltételezve a kapitány szándékát, de mielőtt még befejezhette volna a mondatot, Jiyong közbe szólt.
- Mit tesz? Sikítani kezd, vagy sírni? Esetleg megöl? - lépdelt felé ördögi vigyorral az arcán.
A kabátot az inggel együtt a földre dobta, és Kat lélegzete elakadt, ahogy az agya feldolgozta a látványt. Mit meg nem adna azért, hogy egy ilyen férfi tegye a magáévá, de a gondolat hogy a testhez tartozó személy egy önző, érzéketlen kalóz, visszatérítette a valóságba. Jiyong a nadrág övére vezette a kezeit, és lassan kioldotta azt.
- Képes lenne megerőszakolni egy védtelen nőt? - kérdezte egészen vékony hangon Katherina.
- Nem maga lenne az első! - vont vállat a férfi, miközben az övét a kabin padlójára dobta. Habár a legtöbb nő önszántából adta magát Jiyongnak, tényleg nem ő lenne az első, akit erőszakkal tesz a magáévá, még ha nem is így akarta.
Kat szemeibe azonnal könnyek szöktek, ahogy eszébe jutott Yang Daejun arca és szavai. Elég volt csak rá gondolnia, és máris magán érezte a férfi érintéseit. Rángatni kezdte a kilincset, de az csak nem nyílt, Jiyong pedig vészesen közeledett.
- Ha hozzám mer érni, esküszöm, hogy megölöm – kelt ki magából. Fel sem ismerte a hangját, annyira vékony volt.
- Csak próbálja meg – nevetett Jiyong és egészen közel simult a lányhoz. A felsőteste neki feszült a Katherina melleinek.
- S-sajnálom – bökte ki végül Kat zokogva. - Soha többé nem szegülök ellen a parancsának, csak ne bántson, kérem.
Jiyong elégedetten hümmögött egyet, aztán hüvelyujját a lány ajkaira vezette.
- Helyes – bólintott. - Ha szót fogad, még barátok is lehetünk.
Közel hajolt, és finom puszit nyomott az ujja helyére.
- Aludjon velem – kérte egy halvány mosoly kíséretében, mire Kat szemei kikerekedtek.
- Észnél van? - csattant fel határozottan, és kezeit nekifeszítette a kapitány mellkasának, hogy ellökje magától. - Mégis hogy kérhet ilyet azok után, hogy majdnem megerőszakolt? Azt hiszi, hogy képes lennék egy ilyen öntelt és büdös... – szippantott a levegőbe – kalózzal aludni, mint maga?
- Hé! - emelte fel a kezeit Jiyong. - Félreérti a szándékaimat Miss Hwang.
- De hiszen... – akadt el a szava.
- Sosem nyúlnék egy olyan sápadt és sovány kislányhoz, mint maga. Én azokat a nőket szeretem, akiken van mit fogni – felelte egy önelégült vigyorral. - Attól tartok, maga nem bírná a gyűrődést. Nem szeretném összetörni a csontjait.
Kat érezte, ahogy az arca elvörösödik a kapitány megalázó szavai miatt.
- Akkor jobb, ha nem tartom fel tovább – motyogta lehajtott fejjel, és hátat fordított a férfinak.
- Nézze! – kapta el Jiyong a karját. - Seunghyun veszélyes ember.
- Ő legalább nem akar megölni vagy megerőszakolni – rántotta el a kezét a kapitány szorításából.
- Kérem, azt hisz, hogy beszélt vele néhány szót, és máris ismeri? Egy kalózban nem lehet megbízni. Seunghyun nem az az ember, akinek mutatja magát. Ezt jegyezze meg. Engem nem érdekel, mi van maguk között, de jobb lesz, ha vigyáz vele.
- Miért higgyek magának? - kérdezte a lány csípőre tett kezekkel.
- Azt hisz, amit akar – vont vállat Jiyong, majd odasétált az ágyához, és kicsatolta az övét. - Én csak figyelmeztettem! - mondta, majd lehúzta magáról a nadrágot, mire Kat azonnal elkapta róla a tekintetét.
- Mitől fél? Miért nem akar itt aludni? Ez az egyetlen hely, ahol biztonságban van.
- Az oroszlán barlangjában? – kulcsolta össze a kezeit maga előtt Kat.
Jiyong átöltözött egy lezser ingbe, és alsó nadrágba, aztán kinyitotta az ablakokat. A hideg tengeri szél azonnal betört a kabinba. Az ágyához sétált, és ledőlt rá, szemeit egy pillanatra sem vette le Katről.
- Na jöjjön már! – mutatott kezével a mellette lévő helyre. - Vagy a földön szeretne aludni?
Katherina felsóhajtott, aztán lassan oda lépkedett az ágyhoz. Új kabátját óvatosan összehajtogatta, majd felrakta az egyik asztalra a többi ruhájával együtt. Csak az alsóruha maradt rajta, ami miatt kellemetlenül érezte magát a kapitány előtt. Gyorsan bebújt a meleg takaró alá, és amikor a lába hozzáért Jiyong meztelen lábához fura bizsergés futott végig a gerince mentén. A kapitány is észrevette, azonnal arrébb húzódott, felült, és áthajolva Kat testén leoltotta a lámpát. Teljes sötétség lett a kabinban. Jiyong visszafeküdt a helyére, és megpróbált kikapcsolni az agyát, de a gondolatai folyton a szeretője körül jártak. A találka nem úgy sikerült, ahogy tervezte, ahelyett, hogy eltöltöttek volna egy kellemes éjszakát, csúnyán összekaptak. Így szexuális frusztráltságát kénytelen volt máson levezetni.
- Kapitány... - szólalt meg Kat hosszú csend után.
- Tessék? - kérdezte Jiyong. A hangja teljesen éber volt.
- Nem értem magát – sóhajtott. - Olyan kegyetlen és erőszakos, a barátai mégis azt mondják, hogy rendes ember...
- A barátaim? - húzta fel az egyik szemöldökét Jiyong. Két kezét a feje alá vezette, és a plafont kezdte bámulni.
- Seungri és Chaerin...
- Szóval megismerkedett Chaerinnel? Mit mondott magának? - morogta kissé mérgesen.
- Mindegy – fordított hátat a kapitánynak. - Felejtse el.
- Bármit is mondtak, ne higgyen nekik.
Kat elmosolyodott, aztán lehunyta a szemét. Másnap reggel frissen ébredt fel. A kabin egészen felmelegedett, madarak csicsergése és a kikötőben készült friss ételek illata szűrődött be az ablakon.
Katherina percekig csukott szemmel hallgatta a kinti morajlást, arcán egy széles mosoly jelent meg, ahogy kinyújtotta elgémberedett izmait. Halk nyögések szöktek ki a száján, nagyot ásított, aztán felnyitotta barna szemeit, de amint meglátta Jiyong arcát, megmerevedett. A férfi felette hajolt, bal könyökén támaszkodott meg,hosszú, fekete haja lelógott az arca mentén, mindössze 30 centi választotta el őket.
- Jó reggelt!
Kat azonnal lelökte magáról a kapitányt, és felült az ágyon.
- Normális – kapkodott levegő után. - Többet ne csináljon ilyet.
- Zavarja? - somolygott Jiyong.
- Igen! Felettébb zavaró, amikor egy borostás, büdös szájú, csúnya kalóz bámul a képembe.
- Csúnyának tart?
- I...igen! - Próbált határozottnak tűnni, de a hangja megremegett.
Jiyong egyik kezével végigsimított az arca élén, ami tényleg borostás volt. Felpattant az ágyból, a takaró lehullt a derekáról, azonnal felfedve ezzel meztelen testét. Katherina szemei elkerekedtek, aztán eltakarta az arcát.
- Jézusom... - morogta a tenyerébe.
Jiyong csodálkozva pislogott rá, aztán végignézett magán. Ó, igen!
- Melegem volt az éjszaka – válaszolt nyugodtan, majd visszahúzta az ágy mellett heverő alsónadrágot, és az ajtó melletti tükörhöz sétált. Beszappanozta az arcát, egyúttal meg is mosakodott, aztán előkapott egy kést, és megborotválkozott.
- Na, most már jó? - kérdezte Kat felé fordulva. - Még mindig csúnyának tart?
- Csinálhat akármit... a gonosz, kegyetlen modora miatt mindig csúnya lesz.
Jiyong felhúzta a szemöldökét, aztán megvonta a vállát.
- Maga sem egy szépség éppen. Nem is értem, mit lát magában a kormányos... - mondta, miközben a szekrényéhez sétált. - Az arca sápadt, a haja csúnya, a combjai és a karjai vékonyak, a melle kicsit, a háta tele van hegekkel.... Képtelen lennék megkívánni egy ilyen nőt, mint maga.
- Akkor miért csókolgat? - kérdezte sértetten a lány.
- Az ajkaival nincs gond. Azok puhák és finomak – pillantott rá Jiyong sejtelemesen, miután felvett egy fehér inget, egy fekete nadrágot, és a piros kabátját. Felrakta a kalóz kalapot a fejére, aztán kinyitotta a dupla ajtót, és kisétált.
A fedélzet csendes volt a korai időnek köszönhetően. Egyedül Seunghyun állt a kormány mögött. Forró teát szürcsölgetett, miközben a tengert bámulta. A szíve hevesen dobogott Katherina miatt. Aggódott a lány épsége miatt. Nem tudta, hogy hol töltötte az éjszakát, csak halvány sejtése volt.
Hamarosan több matróz is megjelent a hajón, mindenki elfoglalt a helyét, indlásra készen. Legközelebb csak azután jönnek vissza Japánba, ha végeztek Franciaországban.
- Húzzátok fel a horgonyokat! – adta ki az utasítást a kapitány, majd felsétált a felső fedélzetre. A pillantása találkozott Seunghyunéval, mindkettőjük tekintete szikrákat szórt a másikra. Jiyong morgott egyet, aztán elfordította a fejét.
- Deasung! – kiáltotta el magát. - Hozd fel a térképekett!
Egy távoli „Igen, uram” után megjelent a szőke férfi néhány papírtekerccsel a kezében. Az összeset lerakta a kormány mellet lévő asztalra, majd kihajtogatta őket.
- Franciaországba megyünk – mutatott a kapitány a térképen lévő országra.
- Mi dolgunk van ott? - kérdezte komoran Seunghyun. Jiyong szemei megvillantak.
- A maga feladata kormányos uram, hogy elvezesse a hajót.
- De...
- Remélem, elég világos voltam – szűrte a fogai között.
- Igen, uram – adta meg magát az idősebb férfi, aztán a kormányhoz fordult.
- Észak felé megyünk – mutatta Jiyong. - Végig ezen a szoroson, aztán le itt egyenesen, amíg el nem érjük Marseille-t.
- Miért nem a hagyományos úton megyünk? - tette fel a kérdést Seunghyun. - Sokkal veszélyesebb, ha arra megyünk
Jiyong nagyot sóhajtott, aztán csípőre vágta a kezét.
- Tudom, hogy veszélyesebb, ezért is vagy te a kormányos – veregette meg a férfi vállait. - Három napunk van, hogy odaérjünk. Ha lekéssük a fogadást, akkor kicsontozlak, és a bőrödből fogok kabátot csinálni a drága szeretődnek.
- Rendben kapitány!
Két órával később a hajó már messze járt a kikötőtől. A vitorlákat felhúzták, hogy a szél sodorja őket. Az időjárás változó volt, egyik percben hét ágra sütött a nap, másik percben elborult az ég. Jiyong a hajó orrában állt és távcsővel figyelte a vizet. Sehol sem látott ellenséges hajót vagy bármi mást, amely veszélyt jelenthetne számukra.
Édes kacaj csapta meg a fülét, mire leengedte a kezét maga mellé, és elindult az alsó fedélztre vezető lépcső felé, hogy megszemlélhesse a hang forrását. A távcsövet ledobta a kormány melett lévő asztalra, majd megtámaszkodott a korláton, ami a felső fedélzetet övezte. Onnan látta, ahogy Kat és Seungri az egyik árboc mellett beszélgetnek. Bizonyára jól szórakozhattak, mind ketten önfeledten nevetgéltek.
Jiyong alaposan végigmérte a lányt. A haját kiengedte, a tincseket ide oda sodorta a szél. Fehér inget viselt, aminek az első két gombja nyitott volt, kiemelve nem is olyan kicsi kebleit. A nadrágját egy övvel szorította el a derekán, és Jiyong egyik csizmáját viselte, de ez nem zavarta a férfit.
Az arca elbűvölő volt, ahogy lehunyta a pilláit vagy hunyorítva nevetett. A szemei együtt mosolyogtak az arcával, amitől furcsa melegség járta át Jiyong szívét. Néha, mikor elkomolyodott, az ajkai megfeszültek, a szemei kikerekedtek. Épp olyan gyönyörű volt, mint amikor nevetett.
A kapitány a könyökeire támaszkodott, és úgy bámulta tovább a beszélgető párocskát. Íriszei egyszer sem hagyták el Kat arcát. Tekintete rátapadt a lány mozgó, piros ajkaira, majd ő is megnyalta sajátját, de amikor látta, hogy Seungri megérinti Kat vállát, és kiseper egy tincset az arcából, eddig ellágyult arca elkomorodott.
- Seungri! – szólt a férfire hangosan, aki azonnal megdermedt, és a kapitány felé fordult, Katherinával együtt. Jiyong ellökte magát a korláttól, aztán összekulcsolta a karjait. - Nincs dolgod, hogy itt lopod a napot, hm? - grimaszolt. - Menj a helyedre, és ne tartsd fel a kisasszonyt – morogta szigorú hangon.
- Elnézést, kapitány – hajolt meg az első tiszt, aztán eliszkolt a helyére. Kat lehajtotta a fejét, és előre-hátra hintázott a lábain, miközben összefonta az ujjiat a combjai előtt. Hibásnak érezte magát, hiszen ő kezdeményezte a beszélgetést Seungrival.
- Katherina! - parancsolt rá Jiyong, mutató ujjával jelezve, hogy menjen oda.
A lány bólintott, aztán lassan elindult a lépcső felé. Mikor odaér Jiyonghoz kihúzta magát, és a férfi szemeibe nézett.
- Úgy döntöttem, ahogy az első emeleten fog aludni, ott ahol az első és másod tiszt is alszik. Közvetlenül a szomszédszobában. Így biztonságban lesz.
- Nem aludhatnék a kormányos úr kabinjában? - kérdezte lebiggyesztetett ajakkal a lány.
- Nem – vágta rá szinte azonnal. - Mondtam már, hogy vigyázzon vele! Miért nem hallgat rám? – kapta el Kat csuklóit mérgesen, és közelebb rántotta magához.
- Maga nem a gazdám vagy a főnököm! Azt teszek, amit akarok, azzal, akivel akarom!
A férfi álla megfeszült, a fogai összekoccantak a dühtől.
- Ostoba ringyó – lökte el magától, de amint elengedte a lány kezeit, egy hangos pofon csattant a kapitány arcán, ami a hajón lévő összes szempárt oda vonzotta.
Jiyong az égő arca után kapott, a szemei szikrákat szórtak.
- Ha még egyszer meg mer ütni a húsával fogom megetetni a cápákat. Habár.... kétlem, hogy jól laknának vele.
- Elegem van a sértegetéseiből! – mondta indulatosan Katherina.
- Nekem meg elegem van a viselkedéséből! Ez egy kalózhajó, itt szabályok vannak. Ezeket a szabályokat pedig én hozom! És ha azt mondom, hogy az első emelten fog aludni, akkor ott fog! Ha pedig nem tetszik, akkor aludhat a cápákkal is!
Kat kikerekedett szemekkel pislogott az előtte álló, dühös kalózra. Ritkán látta őt ilyen mérgesnek. A lábai remegtek a félelemtől, de próbálta összeszedni magát.
- Rendben – fordította el a fejét dacosan.
- Hmf – sóhajtott Jiyong, miközben csípőre tette a kezeit. - Figyeljen Miss Hwang! Az érkezése előtt sosem kellett felemelnem a hangom a legénység előtt, de mióta maga ide került, azóta csak baj van. Ki akar készíteni? Az idegeimen táncol! Kár volt felengednem a hajóra...
- Én? - kérdezte döbbentem Kat. - Az én hibám, hogy maga egy érzéketlen tuskó? Egy kőszívű, hidegvérű kalóz, akinek elviselhetetlen a modora. Azt hangoztatja, hogy milyen kegyetlen és gonosz, de csak egy puhány semmirekellő.
- Semmirekellő? - ízlelgette a szavakat a nyelvén a férfi. - Ezt pont egy ilyen könnyűvérű cseléd mondja, mint maga.
- Látja – csattant fel. - Most is csak sérteget! Kihasználja a helyzetem!
- Maga nem ezt teszi? Hogy van mersze szembe szállni velem? - lépdelt közelebb a lányhoz. Pár centi választotta el az arcukat egymástól, de Kat továbbra is mozdulatlanul állt.
Nyelt egy nagyot, aztán megköszörülte a torkát.
- Nem félek magától! Engem nem téveszt meg a kemény külső... Tudom, hogy belül egy gyáva nyúl – bökött az ujjával Jiyong szívére.
- Tudja mit? - fújta ki a bent rekedt levegőt a kapitány. - Ezentúl cseppet sem leszek jószívű magával. Nem mentem ki a bajból. Nem érdekel, mit tesz. Felőlem nyugodtan megerőszakolhatják a matrózok. Szemrebbenés nélkül fogom végignézni.
- Valóban? - emelte fel az egyik szemöldökét Kat.
Jiyong végignézett az arcán. Vékony ajkai szárazak voltak, az orrán keresztül kapkodott levegő után, akárcsak egy felbőszült bika, a szemeiben bátorság tüze égett.
- Akkor bizonyára az sem fogja érdekelni, ha beugrom a vízbe...
- Nem ám! - tette a karjait keresztbe maga előtt Jiyong.
- Rendben! - Kat hátat fordított a férfinak, és elindult a hajó orrába. Mikor odaért, habozás nélkül vetetett át az egyik lábát a hajó peremén. A legénység tagjai nagy szemekkel figyelték az eseményeket, míg Seunghyun arcára rémület ült ki.
- K-katherina... mire készül? - kérdezte kissé félve a Kapitány, ahogy közeledett.
- Azt mondta, nem érdekli, mit teszek... - rántotta meg a vállát. Hangja teljesen határozott volt. - Inkább vetem magam a cápák közé, minthogy továbbra is együtt kelljen élnem egy ilyen felfuvalkodott hólyaggal, mint maga - mondta indulatosan, miközben másik lábát is felemelte, hogy átrakja a túloldalra.
- Kérem, ne csináljon ostobaságot - lépett el a kormánytól Seunghyun. Az arca sápadt volt, teljesen megrémítette a lány viselkedése.
- Maradjon ott, vagy leugrom! – csattant fel a magas kalózra Katherina. – Nem érdekelnek, ettől a halál is jobb.
- Ne mondjon ilyeneket, kérem! – kérlelte őt a kormányos, de hajthatatlan volt. – Kapitány, tegyen valamit!
Jiyong szótlanul, karba tett kezekkel figyelte Katet. Nem teljesen ismerte még, de sejtette, hogy nem lenne képes leugrani. Csak üres fenyegetőzés volt. Bizonyára mindjárt meggondolja magát, és visszamászik a hajóra.
Ezzel szemben Kat teljesen biztos volt magában. Elege volt a kapitányból. Talán elment az esze, talán túl sok volt neki a hajón töltött 4-5 nap. Már nem tudott logikusan gondolkodni. Felsóhajtott, majd nagy lendülettel átrakta a másik lábát is. Valahol mélyen, bízott benne, hogy a kapitány nem fog tétlenül állni és nézni, ahogy beleveti magát a tengerbe, csak azért, hogy bosszantsa a férfit.
- Elegem van magukból, leugrom, és szépen végignézik, ahogy szétcincálnak a cápák – morgolódott a felhúzott lány, majd rápillantott Jiyongra, akinek arcát ideges mosoly tarkította. Kat tudta, hogy lassan eléri, amit akar. A korlátban kapaszkodva kinyújtotta karjait, hogy a tenger fölé hajoljon. A kapitány megrezzent, már el akarta kapni a gondolata szerint zuhanni készülő cselédet, de amint az visszatekintett rá, mozdulatlanná vált, és póker arcot öltött. – Komolyan beszélek – fenyegetőzött Kat.
- Blöfföl – böffentette Jiyong.
- Kapitány! – kiáltott fel Seunghyun kétségbeesve, és a lány után eredt, de Jiyong elétette karját, hogy megállítsa.
- Nyugodjon meg, blöff az egész, nincs mersze a szeretőjének ilyesmit tenni – kuncogott idegesen. Igyekezett saját idegeit megnyugtatni kevés sikerrel.
Katherina összeszűkítette szemeit, majd egy kezével elengedte a korlátot. A kormányos bemozdult, képes lett volna vetődni a lányért, akiért dobogott szíve. Kat maga elé pillantott, s látta a hatalmas kékséget a hajó alatt. Sőt, mintha a cápák is ott köröztek volna alatta, arra várva, hogy mikor ugrik be a vízbe.
Egy utolsó elhatározással készült elengedni a fakorlátot, és vízbe vetni magát, amit a kapitány észlelt, pupillái kitágultak, s azonnal megindult a lány felé. Gyorsan elkapta a derekát, s mielőtt még ellökhette volna magát, Jiyong visszahúzta a hajóra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése