Pirate Affair: 7. fejezet [Kiss]

VII. fejezet

- Maga teljesen megőrült! - jelentette ki Jiyong, feldúltan, Kattel a karjaiban. – Hogy képzelte? – pufogott, majd elindult vele a kabinja felé. 
- Ne merje bántani – morgott Seunghyun. 
- Ne aggódjon már, nem csinálok semmit a drága szeretőjével – dünnyögött cinikusan. Kat beleolvadt kapitánya karjaiba, de belül örült annak, hogy nem hagyta leugrani őt. Törődött vele Jiyong, és emiatt kis megnyugvásra lelt. – Megőrült – mordult fel ismét a kapitány már a kabinjában.
- Nem csodálom - sóhajtott frusztráltan a lány. - A modora teljesen megőrjít. Nem értem, hogy szeretheti magát bárki is.
- Ha együtt töltene velem egy éjszakát, megértené - mondta pimasz mosollyal az arcán, miközben fel alá sétált az ágyon ülő lány előtt.
- Mit tegyek magával? - kezdte elmélyedve. - Először felmászik a hajómra, aztán megpróbál megszökni az eltulajdonított ruháimban, utána szófogadatlanul elhagyja a hajót a legénységgel. Annak ellenére, hogy megmondtam, nem mehet el innen. Most pedig képes lett volna leugrani. Az lenne a legjobb, ha betapasztanám a száját, és az ágyhoz kötözném, hogy ne tudjon mozogni. Miért nem bír nyugton maradni? - fordult a lány felé. - Maga tényleg ki akarja készíteni az idegeimet. Imádom a nőket. A szép nőket. A meztelen nőket. Azokat, akik szót fogadnak, akik nem beszélnek egyfolytában. De az olyan nők, mint maga teszik sírba az olyan férfiakat, mint én. Érti?
Katherina nagy szemekkel pislogott az őt korholó emberre, miközben egyedül az járt a fejében, hogy igenis képes törődni valakivel a kapitánya.
- Szóval... - köszörülte meg a torkát Jiyong. - A mentális épségem érdekében jobb lesz, ha megkötözöm, és bezárom az egyik szobába.
- Ezt nem teheti! - csattant fel a lány, és megpróbált felállni, de hirtelen éles fájdalom hasított a combjába. - Aú!
Fájó testrészéhez kapott, és visszaült az ágyra.
Jiyong gyanakvó pillantásokat vetett rá.
- Mi baja?
- Azt hiszem megsérültem, miközben átmásztam a korláton - magyarázta fájdalomtól eltorzult hangon, miközben visszapörgette magában az emlékeket. Valóban volt egy rozsdás kiálló szög a fában, amin átvette a lábát, de akkor nem is törődött vele. Az idegesség elterelte a figyelmét a fájdalomról.
Jiyong közelebb lépett, és a lány combjaira pillantott. A nadrágja belső részén egy hosszú, vékony repedés futott, a ruha anyaga pedig halvány vörös volt.
- Úgy látom, vérzik - állapította meg Jiyong, miközben leguggolt Katherina elé.
- Nem mondja? - kérdezte cinikusan Kat. - Mintha én nem látnám...
- Vegye le a nadrágját!
- Tessék?
- Azt mondtam, vegye le! - parancsolta a kapitány. - A hajó tele van rozsdás szögekkel, ha nem szeretné, hogy pár nap múlva levágjam a lábát egy fertőzés miatt, akkor jobb, ha engedelmeskedik.
Kat ijedten pislogott a lába között guggoló férfira, de végül bólintott egyet, és felállt. Kioldotta a nadrágja övét, majd letolta a ruhadarabot a bokájáig.
- Az alsó ruhát is - pillantott fel rá Jiyong, mire Kat szemei megvillantak.
- Maga most játszik velem?
- Nem! Nézze, úgy nem tudok hozzá férfi a sérüléséhez, ha az alsó ruha is magán van - mondta, miközben ő is felállt. Kat lepillantott a lábára, hogy alaposabban is megnézze a vágást.
Sajnos Jiyongnak igaza volt. A szög az alsóruháját is elszakította, a seb pedig a fehér anyag alatt rejtőzött.
- D-de ha leveszem, akkor... teljesen meztelen leszek....
- Figyeljen... vagy levetkőzik, vagy levágom a lábát. Válasszon! - morogta a férfi, miközben ujjait ráfonta az oldalán lógó kardra.
- Jó-jó... - adta meg magát a lány, s kigombolta az inget, ami alatt ott rejtőzött az alsóruha felső része. Az ágyra dobta a fehér anyagot, aztán elvette a takarót, hogy maga köré fonja. Óvatosa lefejte magáról az alsóruhát, miközben szorosan tartotta a takarót, nehogy a kapitány meglásson valamit. Mikor sikeresen leszedte mind két karjáról a ruhadarabot, gyorsan letolta a lábain azt, és leült az ágyra, lába közé szorítva az egyetlen anyagot, ami megvédte Jiyong tekintetétől.
- Ez így nem lesz jó - fújta ki a bent rekedt levegőt a féri. - Ha ilyen erősen szorítja a lábait, nem tudok hozzá férni a sebéhez. Ígérem, hogy nem csinálok semmit. Csak leápolom a combját, aztán már vissza is öltözhet.
Kat megadóan sóhajtott, aztán óvatosan szétnyitotta a lábát. Egyik kezével a melleihez szorította a takarót, a másikkal a lába között fogta azt. Jiyong odasétált az egyik szekrényhez, kihúzta a fiókját, és kivett belőle egy kis dobozt. Kötszer és fertőtlenítő volt benne. Visszasétált Kathez, és leguggolt elé ismét. Egyik ujját végighúzta a lány combján lévő vágás mentén. Nem volt túl mély, de hosszan felszántotta finom bőrét, legalább 7-8 centi volt a combja közepétől egészen a nőiességéig.
Jiyong lenyelte a szájában összegyűlt nyálat. Próbálta elterelni a gondolatait a lány selymes bőréről. Öntött némi fertőtlenítőt egy kis kötszerre, majd rányomta az a lány lábára, mire Kat felszisszent.
- Aú - búgta fájdalmas hangon. - Ez csíp...
- És fertőtlenít. Pár nap, és semmi baja. - pislogott rá Jiyong, s Kat meg mert volna esküdni, hogy egy ártatlan kisfiús mosolyt látott a kapitány arcán. Olyat, amelyet, eddig még soha. Ellágyult a szíve, és ő is visszamosolygott rá.
Jiyong lassan odahajolt a lány combjához, és apró puszit nyomott a sebhely mellé, mire Katherina szemöldöke megemelkedett. Némán figyelte, mit tesz vele a férfi. 
Újabb puszit kapott ezúttal feljebb, aztán még egyet és még egyet, míg a kapitány el nem érte azt a részt, ahol már takaró fedte a lány bőrét.
- Hogy van a nyaka? - kérdezte, miután elhajolt Kat combjától. Az elméje majd megőrült a kísértéstől. Legszívesebb legyűrte volna maga alá a lányt, hogy a magáévá tegye, de valami visszafogta.
- Már a-alig látszik - mondta rekedtes hangon, s elvette a haját onnan, hogy Jiyong is megnézhesse.
A kapitány felült mellé az ágyra, odahajol nyaka finom bőréhez, és arra is gyengéd csókot nyomott, miközben egyik kezét felvezette a lány arcára. Mikor elhajolt tőle, maga felé fordította Katherina fejét, és lassan közeledett kívánatos ajkaihoz.
- Khm... - köszörülte meg a torkát zavartan Kat. Fogalma sem volt, hogy mi ütött a kalózba. Miért viselkedik ilyen gyengéden vele, mikor az előbb még meg akarta kötözni. Mire észbe kapott, Jiyong ajkai már rég az övén voltak, gyengéden kóstolgatva finom, puha párnáit.
A fejében vészjóslóan szólalt meg egy hang. Azonnal abba kell ezt hagyniuk, különben nem lesz jó vége. Csak egy vékony takaró választotta el meztelen testét a férfitől, és ezt mindketten jól tudták.
Kezét neki feszítette a kalóz mellkasának, hogy eltolja magától.
- Mit művel? - kérdezte összeráncolt homlokkal Kat.
- Csak próbálok kedves lenni magával.
- Mondtam már, hogy ne csókolgasson.
- Ha nem foglalkozom magával, az a baj, ha megcsókolom az is baj. Magának semmi nem jó! - morgolódott. - Jaj, de.. A kormányos úr... hogy is felejthettem el...
- Már megint kezdi a gúnyolódást? Van valami baj a férfiasságával? Nem bírja elviselni, ha egy nő visszautasítja?
- Nem tűröm, hogy így beszéljen velem, Katherina – szorított rá erősen a lány frissen szerzett sebére. 
- Ez fáj – kapott a keze után, hasztalanul. Egyre csak szorította, míg fájdalmas nyögések nem hagyták el a lány száját. – Ne b-bántson – kérlelte. 
- Rosszabbak vagyunk, mint egy kutya és egy macska – eresztette el Kat combját egy sóhaj kíséretében a kapitány.
- Miért sérteget állandóan? – nézett szomorúan a lány kalózára. – Mit tettem, hogy elítél anélkül, hogy ismerne? 
- Ismerem én a maga fajta nőket… csak a gazdag ficsúrokat kedvelik, akik nyalják a talpukat – morgott Jiyong.
- Én nem vagyok ilyen, nem ismer engem – csóválta fejét Kat. – Engem nem érdekel, hogy kinek mennyi pénze van, vagy milyen rangja. Csak szeressen, és ne bántson meg. Ennyit kérek a jövendőbelimtől – hadarta gyors vallomását a cseléd. 
- Ha maga tényleg ilyen, akkor kivételes – felelt a kapitány. – Mindenesetre nem bízom meg egy nőben sem. És sértegetem, mert én azt szeretném – pattant fel az ágyról. 
- Kérem, amíg nem adok rá okot, ne bántson! – hajtott fejet a férfi előtt Kat. – A szavaival sem – pillantott fel. 
- Ad rá okot. Idegesít a jelenléte – fintorodott el Jiyong. 
- Inkább az idegesíti, hogy a kormányos urat jobban kedvelem, nemde? Hisz ő kedves velem, és odaadó… ne csodálkozzon ezen. – Öltözni kezdett a lány, diszkréten, hogy semmit se vegyen észre a kapitány.
- Fogja be. Honnan veszi, hogy maga kell nekem? Nem érdekel, hogy mi történik a szánalmas kis életével – vont vállat morogva a férfi, miközben öntött magának egy kevés rumot, és lehúzta azt. 
- Néhány perce mentette meg a szánalmas kis életem. Azt hiszem, ez mindent elárul – felelte halvány mosollyal Kat, majd meghúzta nadrágjában az övét, és elsétált a szótlanul maradt kalóz mellett. Jiyong nem tudott mit válaszolni, ugyanis teljesen igaza volt a cselédlánynak. Mire összeszedte magát, már hűlt helye volt, csak a fülébe ültetett kis bogár maradt ott, ami zavaró gondolatokkal töltötte meg az elméjét.




A nap további része csendesen telt. A matrózok furcsán néztek Katre, ahányszor csak elhaladt a hajón. Egy fajta félelem volt a szemükben. Talán azt gondolták, hogy szegény megbolondult, de legalább már nem éhes szemekkel figyelték minden mozdulatát. Ez valamelyest megnyugtatta a lányt. A kapitány a délután nagy részét saját kabinjában töltötte. Képtelen volt szabadulni a gondolataitól. Legszívesebben szétzúzott volna mindent. Miért kívánta ennyire azt az idegesítő cselédet? Mégis mi van benne, ami nem hagyja nyugodni? Talán az, hogy nem olyan, mint azok, akikkel eddig volt dolga. A legtöbb nő önszántából adta oda magát neki, de Katherina kihívás volt. Jiyong pedig szerette a kihívásokat. Előbb-utóbb úgy is az övé lesz, s egyúttal Yang Daejuntól is megmenti, hiszen milyen előkelő embernek kellene egy kalóz után? Már csak azt kellett kitalálnia, hogy hogyan csalogassa az ágyába, lehetőleg még az előtt, hogy a kormányos lecsapná a kezéről. Nagyot sóhajtott, aztán résnyire nyitotta a kabinja ajtaját, hogy körül pillanthasson a hajón. Azonnal kiszúrta Katet, amint a kormányossal beszélget a felsőfedélzeten. 
- Nagyon megijesztett. Azt hittem, tényleg leugrik – fordult felé Seunghyun. 
- Csak a kapitányt akartam megleckéztetni. 
- Úgy látszik sikerült… még sosem láttam annyira rémültnek az arcát, mint amikor átmászott a hajó korlátján. Szerintem az ütő is megállt benne – nevette el magát Jóízűen a kalóz. 
- Szerintem is – kuncogott hangosan Kat.
Néhány perccel később mindketten elhallgattak, s csak álltak egymás mellett, miközben a tengert figyelték. A nap lassan eltűnt a horizontról, Az ég alja narancssárgában úszott. 
- Sosem láttam még ilyen gyönyörű naplementét – ámuldozott Kat. 
- Az én véleményem az, hogy maga sokkal szebb, mint a naplemente – pislogott rá kissé szégyenlősen a kormányos. Kat ráharapott az alsó ajkára, a férfi szavai teljesen zavarba hozták. 
- K-köszönöm… Tudja, ha nem egy kalózhajón lennék, még szeretném is a hajózást. Annyira szabadnak érzem magam a végtelen tengeren. 
- Én is ezért szeretem ezt az életet. Persze van rossz oldalai is. Minden alkalommal, amikor a kapitány megöl valakit, bűntudatot érzek. Sosem öltem még embert, de ha elkapnának valószínűleg ugyanúgy bitófán végezném, mint Jiyong… 
Katherina szomorú tekintettel figyelte a férfi ellágyult arcát. Annyi érezem játszott rajta. Majd megszakadt a szíve, ha belegondolt, hogy az önző kapitány miatt egy ilyen csodálatos embernek is meg kellene halnia.
- Persze nem panaszkodni akarok. Én választottam ezt az életet. Bármikor elhagyhatnám a hajót, de nem teszem. 
- Miért nem? Kérem, ha visszajöttünk Franciaországból szökjön meg velem – nézett rá könyörgő szemekkel Kat, miközben a férfi karjaiba kapaszkodott – Nem akarom, hogy bántódása essen a kapitány miatt.
- T-tényleg megszökne velem? – emelte barna tekintetét a lányra Seunghyun. 
- Igen. 
- Rendben – bólintott a magas kalóz, szívét különös melegség járta át. Tudta, hogy a kapitány sem közömbös Katherina számára, hiszen látszott rajta, hogy vonzódik hozzá, látszott a pillantásain, de az hogy felajánlotta neki, hogy szökjenek meg együtt olyan volt, mintha őt választotta volna Jiyong helyett. – Menjen, pihenjen le. 
- Máris? Olyan korán van még – pislogott rá kiskutya szemekkel Kat. – Vagy a jelenlétem zavarja ennyire?
- Nem – vágta rá a kormányos. – Hosszú és izgalmas volt a nap. Csak azt szeretném, ha vigyázna magára. 
- Maga annyira jószívű, Seunghyun – hajolt hozzá közelebb a lány, és egy apró puszit nyomott az arcára. – Köszönöm, hogy ennyire kedves, és figyelmes velem. 
- Én köszönöm, hogy itt van mellettem. 

***

- Kat! - szólította meg a szobája felé sétáló lányt Chaerin. Intett neki egyet, jelezve, hogy menjen oda hozzá. - Mi volt ez a műsor a délután? 
- Sajnálom - hajolt meg bocsánatkérően. - Nem tudom, mi ütött belém, de a kapitány....
- Tudom-tudom - bólogatott a szőke nő, miközben kinyitotta saját kabinjának ajtaját. - Nehéz vele együtt élni. Kissé... megkeseredett.
- Majd csak megszokom - bólintott Katherina. 
Chaerin megragadta a kezét, és leültette az egyik székre, szemben egy nagy tükörrel. Beállt mögé, és kiengedte a haját, hogy megfésülhesse. 
- Tetszik neked a kapitány? - kérdezte Chaerin néhány perc csend után. Huncut mosollyal vizslatta a barna hajú lány arcát. 
- Tessék? - kerekedtek el a kérdezett szemei. - N-nem... Dehogyis...
- Kicsit sem? 
- Uhm... Valójában a külsejével nincs baj... nagyon jóképű - ismerte be. - De én valaki olyanra vágyom, mint Seunghyun. Valaki, aki kedves és megértő - mosolygott szégyenlősen. 
- Hm - hümmögött Chaerin, miközben óvatosan végighúzta a fésűt Kat hosszú tincseiben. – Ezt így is gondolod vagy csak próbálod meggyőzni magad?
- Én…
- Nézd Kat… Jiyong nem átlagos. Az évek során eltűnt belőle a szeretet. Elfelejtette tisztelni a nőket. Azt hiszi bárkivel, bármit megtehet, de mióta itt vagy a hajón, azóta furcsán viselkedik. Az az érzésem, hogy tetszel neki. 
- Nem én vagyok az egyetlen – vont vállat a lány. – Szerintem van már elég szeretője…
- Én úgy gondolom, hogy a kapitány képes lenne beléd szeretni. Szép vagy és kedves, ráadásul… - sóhajtott Chaerin…
- Ráadásul, mi? – fordult felé Katherina nagy kérdő szemekkel. 
- Mindegy, felejtsük el. Csak szeretném, ha nem vezetnéd félre Jiyongot. Te még nem tudod, milyen az, ha féltékeny.
- Nincs szándékomban. Az egyetlen célom, hogy minél hamarabb elhagyhassam a hajót. 
- Már ha a kapitány megengedi – tette hozzá Chaerin, majd hátrébb lépett, miután végzett a lány hajával.

***

Kat álmosan pislogott a felső fedélzet korlátjának támaszkodva. Megbabonázva bámulta a nyílt tenger hullámait, amiket csak a Hold fénye világított meg. Eléggé csípős éjszaka volt, így igen jó hasznát vette a nem rég kapott kabátjának. Mindenki aludt már a hajón, semmi embertől érkező neszt nem hallhatott a lány. Csupán a fedélzet és a hajótest léceinek csikorgását, és a vitorla vásznának lebegését, amint a szél játszadozott az anyaggal. Libabőrök borították a törékeny lány testét, amik csak fokozódtak, amikor egy mély, dörmögő hang megszólította.
- Katherina? 
Kat megfordult, hogy szembetalálhassa magát a másik álmatlan lélekkel a hajón. 
- Seunghyun! Maga miért nem alszik? – érdeklődött kedvesen a lány. 
- Gondolom azért, amiért maga sem – lépdelt közelebb a kormányos. – Álmatlanság. Megesik. A telihold ezt teszi velem – pillantott fel az égitestre. 
- Nekem sem jött álom a szememre. Túl sok gondolat kering a fejemben – sóhajtott gondterhelten Kat.
- És mik azok, ha szabad érdeklődnöm? – fordult teljes testével Katherina felé Seunghyun. 
- Érzések… érzések, amiket nem tudok megmagyarázni. Össze vagyok zavarodva, tudja? És szörnyű, mert nem tudok rendet tenni a zűrzavarban, ami most az elmém helyén leledzik. 
- Miféle érzések? – komorodott el a férfi. – Nem értem Katherina… csak nem… szerelmes? – nyelt nagyot, arra gondolva, hogy talán a sok jó ellenére, amit adott a nőnek, mégsem ő az, aki ilyen zavart okoz a fejében. 
- E-ezt meg honnan veszi? – habogott a lány.
- Azok szoktak ennyire összezavarodni… - vont vállat a kalóz. 
- Nem vagyok szerelmes – jelentette ki magabiztosan Kat. – De arra rátapintott, hogy férfi van a dologban. Magának nincs valakije? 
- Nincs – felelt lehajtott fejjel Seunghyun. – De néha jó lenne, ha lenne – sóhajtott. – Tudja, van valaki, aki megdobogtatja a szívemet mostanában. 
- Valóban? Ki az a szerencsés hölgy? – kuncogott Kat édesen. Hirtelen nagyobb széllökés fújt végig a fedélzeten, ami borzongásra késztette a lányt. 
- Jöjjön – húzta közelebb őt a férfi, és átkarolta. – Ugye nem bánja? 
- N-nem – rázta meg megilletődötten fejét Kat. Seunghyun simogatni kezdte kezeivel a didergő leány karjait, hátha így felmelegedik kissé. 
- Tudja, Katherina – törte meg a csöndet hamarosan a férfi. – El sem hiszem, hogy maga egy cseléd volt. Annyira természetesen tud viselkedni, ahogy még kevés nőt láttam. Maga igazán erős egyéniség, és néha azt kívánom, bárcsak ne ilyen körülmények között találkoztunk volna – mondta. 
- Miért m-mondja ezeket nekem Seunghyun? – nyelt döccenőset Kat, és lassan felpillantott a kalóz arcára. Szépnek találta a férfit. Soha nem volt még ilyen emberrel dolga. Átható tekintetével megbabonázta a lányt, akinek fölbe gyökereztek lábai. Éles állcsontján, majd ajkain futottak végig pupillái, végül ismét a szemébe nézett.
A feltett kérdésre nem szavakkal felelt a kormányos. Óvatosan, centiről-centire kezdett közeledni a kissé ijedt lány ajkaihoz, mivel nem tanúsított ellenállást a nő, ezért lágyan megcsókolta. Megkönnyebbült levegő szökött ki a férfi orrán, amint lassan birtokába vette Kat ajkait. Vékony derekát átölelte, hogy még közelebb húzhassa. A cselédlány nem tudott, de nem is akart ellenkezni. Mindig is különös vonzalmat érzett a kormányos közelében, olyat, amilyet nem érzett még eddig. Ezért is volt rettentően összezavarodva. Egyik tenyerével felsimított Seunghyun mellkasán, majd széles vállába markolt határozottan. Testét melegség járta át, amint átadta magát a finom csók által kiváltott bizsergésnek. Ez a csók egyáltalán nem olyan volt, mint amiket a kapitánnyal váltott eddig. Sokkal érzékibb, és gyengédebb. Valamiért mégis mindkettőben talált valami izgalmasat, amit maga sem tudott megmagyarázni. Átölelte a magas kalóz nyakát vékony kezeivel, és hagyta, hogy elmélyítse kóstolgatását a férfinek. Kezdett felhevülni körülöttük a hűvös levegő, egyre tüzesebben gabalyodtak egymásba ajkaik. 
Ám mit sem sejtettek arról, hogy nem egyedül élték meg ezeket a pillanatokat. Egy árgus szempár figyelte őket a hajó egy eldugott kis sarkából, és egyre nagyobb haragra gerjedt a látottak miatt. 
- Seunghyun… - morogta bajsza alatt. – Ezért megfizetsz…



Gyengéden váltak el a férfi és a nő ajkai, majd lassan felnyitották pilláikat, hogy szembenézhessenek egymással. Halovány fény csillant meg a kalóz íriszeiben, majd apró mosolyra görbítette száját, mire Katherina megköszörülte torkát. 
- E-ezt nem lett volna sz-szabad – habogott, miközben két lépéssel eltávolodott ajkait azelőtt néhány pillanattal bitorló kormányostól. 
- Maga igazán csodálatos nő – súgta Seunghyun, és végigsimított Kat arcélén. – Mondja, nem vette észre, hogy… ahh… - akadt el szava. A nagy, erős, és bátor férfinek a torkában dobogott a szíve, és remegtek térdei. 
- Mit kellett volna észrevennem? – húzta össze magát kissé a lány. Nem értette a kormányos ember zavart szavait. 
- Hagyja… vegye úgy, hogy nem mondtam semmit – rázta meg kissé fejét, elhessegetve a nyomasztó gondolatokat, és kérdéseket magától. – Sajnálom, hogy lerohantam – hajtotta le fejét, majd sarkon fordult, és vissza akart indulni kabinjába. 
- Várjon – kapott karja után Katherina. – Ne sajnálja, én sem teszem… megtörtént, nincs mit szépíteni. Viszont most még nagyobb zavar uralkodik a fejemben – sóhajtott gondterhelten. 
- Ne haragudjon, hogy összezavartam – mondta Seunghyun.
- Fejezze be a bocsánatkérést! – forgatta meg szemeit a lány. – Felejtsük el, mit szól hozzá? 
- De Katherina… - nyelt nagyot a kormányos. – É-én… szóval maga tetszik nekem. Nem fogok tudni úgy tenni, mintha semmi sem történt volna kettőnk között – jelentette ki határozottan Kat szemébe nézve. – Nézze – emelte fel tenyereit. – Remegek a közelében – nevette el magát, amint mutatta reszkető ujjait. 
- Nocsak, a félelmetes kalóz fél egy nőtől? – kuncogott aranyosan a lány. 
- De magának más kell, igaz? – halkult el Seunghyun hangja, szinte már letörten tette fel kérdését. – Van egy sejtésem, hogy ki az – harapta be alsó ajkát szomorúan. 
- Miket beszél? – csattant fel. – Magam sem tudom, mit akarok – csendesedett el Kat. – Kérem, ezt ne hántolgassuk… még ne – kérte lesütött szemekkel a cseléd. 
Hirtelen megfordult, aminek hatására lehorzsolta a kabát alól kilógó könyökét. Fájdalmasan felszisszent, és odakapott az égő bőrfelületre. 
- Mi történt? – érdeklődött aggódva Seunghyun. 
- Csak egy kis horzsolás – mutatta vérző könyökét Kat. – Megint. 
- Jöjjön, nálam lefertőtlenítjük – nyújtotta karját a kormányos, hogy a lány belekarolhasson. Elvonultak a férfi kvártélyába, és bezárták magukra az ajtót. Eközben a sötétben bujkáló kapitány az őrület határán táncolt. Majd felrobbant a látottaktól, nem akarta elhinni, hogy az Ő Katherinája elment kettesben a kormányos szobájába. Hiába nem volt már senki tulajdona a cseléd, Jiyong fejében csak így járkált: az ő drága, védtelen kicsi Katherinája, aki csak az övé, és senki másé. 
Amint megbizonyosodott a kapitány arról, hogy senki sincs a fedélzeten, lábujjhegyen osonva közelítette meg saját szobáját. Mielőtt bement volna, behallgatózott Seunghyun szobájába, de csak néma csönd fogadta, ezért bezárkózott saját kis rejtekébe.

Pirate Affair: 6. fejezet [Fighting]

VI. fejezet

Olyan szenvedéllyel csókolta Jiyong, amilyet Kat még soha nem érzett. Lassan lehunyta addig tágra nyílt pilláit, és leengedte feszült vállait. Tenyere élét felhúzta a kalóz mellkasán, de ekkor eltaszította magától a lányt. 



- Ha még egyszer elmegy a hajóról az engedélyem nélkül, annak csúnyán megissza a levét – hadarta sűrű levegővételei között fenyegetően Jiyong. – Értette? 



- Mi jogon mondja meg, hogy mit tegyek? – csattant fel a lány. – Itt tart a hajóján, nem várhatja el, hogy mindig csak a szobámban legyek!



- De elvárhatom! – tornyosult Kat fölé a kapitány. – Csak akkor léphet le erről a fedélzetről, ha azt mondom – sziszegte az arcába. 



- Maga önző, gusztustalan féreg! – lökte meg Jiyongot mérgesen. 



- Isteni szerencséje, hogy nőket nem bántok, különben most elvágnám a szép kis nyakát – cirógatott végig vékony bőrén. – Ne akarja, hogy megtörjem ezt a szokásom. Képes vagyok rá… - morgott. 



- Nem én tehetek arról, hogy a szeretőjének nem kellett! – tette keresztbe karjait mellkasa előtt Katherina. – Ne rajtam töltse ki dühét! – förmedt rá, mire ismét Jiyong hosszú ujjait találhatta a nyaka körül.



- Semmi köze hozzá, mikor mit teszek, és kivel – sziszegte feldúltan ajkai közé. 



- A-ahogy magának s-sincs, hogy é-én mit teszek – nyögte. 



- Egy mozdulattal kicsavarhatnám a nyakát, és többet nem lenne gondom magával – mosolyodott el magabiztosan a kapitány. 



- T-tegye meg – köhintett Kat. – Mire v-vár? 



Jiyong fogai kivvillantak vicsorgás közben, de az ölés helyett újabb csókot lehelt Katherina ajkaira, majd ellökte magától. Ujjait az ing gombjára vezette, és gyorsan kibújtatta a legfelsőt a lyukon, aztán egyre lejjebb haladt. 



Kat lenyelte a nyakát ért szorítástól keletkezett gombócot, és megtörölte duzzadt ajkait. Hátrálni kezdett, egészen addig, amíg a háta a dupla ajtónak nem ütközött. Lenyomta a kilincset, de az zárva volt. 



- Mégis mire készül? - kérdezte rekedtes hangon. 



- Jobban tenné, ha le levenné a ruháját, ne akarja, hogy én tépjen szét a vadónat új kabátját – szűrte a fogai között Jiyong, és széttárta a fehér inget a mellkasán, így Kat is megcsodálhatta napbarnított felsőtestét. 



- Ha hozzám mert nyúlni... – kezdte a lány feltételezve a kapitány szándékát, de mielőtt még befejezhette volna a mondatot, Jiyong közbe szólt. 



- Mit tesz? Sikítani kezd, vagy sírni? Esetleg megöl? - lépdelt felé ördögi vigyorral az arcán. 



A kabátot az inggel együtt a földre dobta, és Kat lélegzete elakadt, ahogy az agya feldolgozta a látványt. Mit meg nem adna azért, hogy egy ilyen férfi tegye a magáévá, de a gondolat hogy a testhez tartozó személy egy önző, érzéketlen kalóz, visszatérítette a valóságba. Jiyong a nadrág övére vezette a kezeit, és lassan kioldotta azt. 



- Képes lenne megerőszakolni egy védtelen nőt? - kérdezte egészen vékony hangon Katherina. 



- Nem maga lenne az első! - vont vállat a férfi, miközben az övét a kabin padlójára dobta. Habár a legtöbb nő önszántából adta magát Jiyongnak, tényleg nem ő lenne az első, akit erőszakkal tesz a magáévá, még ha nem is így akarta.



Kat szemeibe azonnal könnyek szöktek, ahogy eszébe jutott Yang Daejun arca és szavai. Elég volt csak rá gondolnia, és máris magán érezte a férfi érintéseit. Rángatni kezdte a kilincset, de az csak nem nyílt, Jiyong pedig vészesen közeledett.



- Ha hozzám mer érni, esküszöm, hogy megölöm – kelt ki magából. Fel sem ismerte a hangját, annyira vékony volt. 



- Csak próbálja meg – nevetett Jiyong és egészen közel simult a lányhoz. A felsőteste neki feszült a Katherina melleinek. 



- S-sajnálom – bökte ki végül Kat zokogva. - Soha többé nem szegülök ellen a parancsának, csak ne bántson, kérem. 



Jiyong elégedetten hümmögött egyet, aztán hüvelyujját a lány ajkaira vezette. 



- Helyes – bólintott. - Ha szót fogad, még barátok is lehetünk.



Közel hajolt, és finom puszit nyomott az ujja helyére.



- Aludjon velem – kérte egy halvány mosoly kíséretében, mire Kat szemei kikerekedtek.



- Észnél van? - csattant fel határozottan, és kezeit nekifeszítette a kapitány mellkasának, hogy ellökje magától. - Mégis hogy kérhet ilyet azok után, hogy majdnem megerőszakolt? Azt hiszi, hogy képes lennék egy ilyen öntelt és büdös... – szippantott a levegőbe – kalózzal aludni, mint maga?



- Hé! - emelte fel a kezeit Jiyong. - Félreérti a szándékaimat Miss Hwang.



- De hiszen... – akadt el a szava.



- Sosem nyúlnék egy olyan sápadt és sovány kislányhoz, mint maga. Én azokat a nőket szeretem, akiken van mit fogni – felelte egy önelégült vigyorral. - Attól tartok, maga nem bírná a gyűrődést. Nem szeretném összetörni a csontjait.



Kat érezte, ahogy az arca elvörösödik a kapitány megalázó szavai miatt.



- Akkor jobb, ha nem tartom fel tovább – motyogta lehajtott fejjel, és hátat fordított a férfinak.



- Nézze! – kapta el Jiyong a karját. - Seunghyun veszélyes ember.



- Ő legalább nem akar megölni vagy megerőszakolni – rántotta el a kezét a kapitány szorításából.



- Kérem, azt hisz, hogy beszélt vele néhány szót, és máris ismeri? Egy kalózban nem lehet megbízni. Seunghyun nem az az ember, akinek mutatja magát. Ezt jegyezze meg. Engem nem érdekel, mi van maguk között, de jobb lesz, ha vigyáz vele.



- Miért higgyek magának? - kérdezte a lány csípőre tett kezekkel.



- Azt hisz, amit akar – vont vállat Jiyong, majd odasétált az ágyához, és kicsatolta az övét. - Én csak figyelmeztettem! - mondta, majd lehúzta magáról a nadrágot, mire Kat azonnal elkapta róla a tekintetét.



- Mitől fél? Miért nem akar itt aludni? Ez az egyetlen hely, ahol biztonságban van.



- Az oroszlán barlangjában? – kulcsolta össze a kezeit maga előtt Kat.



Jiyong átöltözött egy lezser ingbe, és alsó nadrágba, aztán kinyitotta az ablakokat. A hideg tengeri szél azonnal betört a kabinba. Az ágyához sétált, és ledőlt rá, szemeit egy pillanatra sem vette le Katről.



- Na jöjjön már! – mutatott kezével a mellette lévő helyre. - Vagy a földön szeretne aludni?



Katherina felsóhajtott, aztán lassan oda lépkedett az ágyhoz. Új kabátját óvatosan összehajtogatta, majd felrakta az egyik asztalra a többi ruhájával együtt. Csak az alsóruha maradt rajta, ami miatt kellemetlenül érezte magát a kapitány előtt. Gyorsan bebújt a meleg takaró alá, és amikor a lába hozzáért Jiyong meztelen lábához fura bizsergés futott végig a gerince mentén. A kapitány is észrevette, azonnal arrébb húzódott, felült, és áthajolva Kat testén leoltotta a lámpát. Teljes sötétség lett a kabinban. Jiyong visszafeküdt a helyére, és megpróbált kikapcsolni az agyát, de a gondolatai folyton a szeretője körül jártak. A találka nem úgy sikerült, ahogy tervezte, ahelyett, hogy eltöltöttek volna egy kellemes éjszakát, csúnyán összekaptak. Így szexuális frusztráltságát kénytelen volt máson levezetni.



- Kapitány... -  szólalt meg Kat hosszú csend után.



- Tessék? - kérdezte Jiyong. A hangja teljesen éber volt.



- Nem értem magát – sóhajtott. - Olyan kegyetlen és erőszakos, a barátai mégis azt mondják, hogy rendes ember...



- A barátaim? - húzta fel az egyik szemöldökét Jiyong. Két kezét a feje alá vezette, és a plafont kezdte bámulni.



- Seungri és Chaerin...



- Szóval megismerkedett Chaerinnel? Mit mondott magának? - morogta kissé mérgesen.



- Mindegy – fordított hátat a kapitánynak. - Felejtse el.



- Bármit is mondtak, ne higgyen nekik.



Kat elmosolyodott, aztán lehunyta a szemét. Másnap reggel frissen ébredt fel. A kabin egészen felmelegedett, madarak csicsergése és a kikötőben készült friss ételek illata szűrődött be az ablakon.



Katherina percekig csukott szemmel hallgatta a kinti morajlást, arcán egy széles mosoly jelent meg, ahogy kinyújtotta elgémberedett izmait. Halk nyögések szöktek ki a száján, nagyot ásított, aztán felnyitotta barna szemeit, de amint meglátta Jiyong arcát, megmerevedett. A férfi felette hajolt, bal könyökén támaszkodott meg,hosszú, fekete haja lelógott az arca mentén, mindössze 30 centi választotta el őket.



- Jó reggelt!



Kat azonnal lelökte magáról a kapitányt, és felült az ágyon.



- Normális – kapkodott levegő után. - Többet ne csináljon ilyet.



- Zavarja? - somolygott Jiyong.



- Igen! Felettébb zavaró, amikor egy borostás, büdös szájú, csúnya kalóz bámul a képembe.



- Csúnyának tart?



- I...igen! - Próbált határozottnak tűnni, de a hangja megremegett.



Jiyong egyik kezével végigsimított az arca élén, ami tényleg borostás volt. Felpattant az ágyból, a takaró lehullt a derekáról, azonnal felfedve ezzel meztelen testét. Katherina szemei elkerekedtek, aztán eltakarta az arcát.



- Jézusom... - morogta a tenyerébe.



Jiyong csodálkozva pislogott rá, aztán végignézett magán. Ó, igen!



- Melegem volt az éjszaka – válaszolt nyugodtan, majd visszahúzta az ágy mellett heverő alsónadrágot, és az ajtó melletti tükörhöz sétált. Beszappanozta az arcát, egyúttal meg is mosakodott, aztán előkapott egy kést, és megborotválkozott.


- Na, most már jó? - kérdezte Kat felé fordulva. - Még mindig csúnyának tart?



- Csinálhat akármit... a gonosz, kegyetlen modora miatt mindig csúnya lesz.



Jiyong felhúzta a szemöldökét, aztán megvonta a vállát.



- Maga sem egy szépség éppen. Nem is értem, mit lát magában a kormányos... - mondta, miközben a szekrényéhez sétált. - Az arca sápadt, a haja csúnya, a combjai és a karjai vékonyak, a melle kicsit, a háta tele van hegekkel.... Képtelen lennék megkívánni egy ilyen nőt, mint maga.



- Akkor miért csókolgat? - kérdezte sértetten a lány.



- Az ajkaival nincs gond. Azok puhák és finomak – pillantott rá Jiyong sejtelemesen, miután felvett egy fehér inget, egy fekete nadrágot, és a piros kabátját. Felrakta a kalóz kalapot a fejére, aztán kinyitotta a dupla ajtót, és kisétált.



A fedélzet csendes volt a korai időnek köszönhetően. Egyedül Seunghyun állt a kormány mögött. Forró teát szürcsölgetett, miközben a tengert bámulta. A szíve hevesen dobogott Katherina miatt. Aggódott a lány épsége miatt. Nem tudta, hogy hol töltötte az éjszakát, csak halvány sejtése volt.



Hamarosan több matróz is megjelent a hajón, mindenki elfoglalt a helyét, indlásra készen. Legközelebb csak azután jönnek vissza Japánba, ha végeztek Franciaországban.



- Húzzátok fel a horgonyokat! – adta ki az utasítást a kapitány, majd felsétált a felső fedélzetre. A pillantása találkozott Seunghyunéval, mindkettőjük tekintete szikrákat szórt a másikra. Jiyong morgott egyet, aztán elfordította a fejét.



- Deasung! – kiáltotta el magát. - Hozd fel a térképekett!



Egy távoli „Igen, uram” után megjelent a szőke férfi néhány papírtekerccsel a kezében. Az összeset lerakta a kormány mellet lévő asztalra, majd kihajtogatta őket.



- Franciaországba megyünk – mutatott a kapitány a térképen lévő országra.



- Mi dolgunk van ott? - kérdezte komoran Seunghyun. Jiyong szemei megvillantak.



- A maga feladata kormányos uram, hogy elvezesse a hajót.



- De...



- Remélem, elég világos voltam – szűrte a fogai között.



- Igen, uram – adta meg magát az idősebb férfi, aztán a kormányhoz fordult.



- Észak felé megyünk – mutatta Jiyong. - Végig ezen a szoroson, aztán le itt egyenesen, amíg el nem érjük Marseille-t.



- Miért nem a hagyományos úton megyünk? - tette fel a kérdést Seunghyun. - Sokkal veszélyesebb, ha arra megyünk



Jiyong nagyot sóhajtott, aztán csípőre vágta a kezét.



- Tudom, hogy veszélyesebb, ezért is vagy te a kormányos – veregette meg a férfi vállait. - Három napunk van, hogy odaérjünk. Ha lekéssük a fogadást, akkor kicsontozlak, és a bőrödből fogok kabátot csinálni a drága szeretődnek.



- Rendben kapitány!



Két órával később a hajó már messze járt a kikötőtől. A vitorlákat felhúzták, hogy a szél sodorja őket. Az időjárás változó volt, egyik percben hét ágra sütött a nap, másik percben elborult az ég. Jiyong a hajó orrában állt és távcsővel figyelte a vizet. Sehol sem látott ellenséges hajót vagy bármi mást, amely veszélyt jelenthetne számukra.



Édes kacaj csapta meg a fülét, mire leengedte a kezét maga mellé, és elindult az alsó fedélztre vezető lépcső felé, hogy megszemlélhesse a hang forrását. A távcsövet ledobta a kormány melett lévő asztalra, majd megtámaszkodott a korláton, ami a felső fedélzetet övezte. Onnan látta, ahogy Kat és Seungri az egyik árboc mellett beszélgetnek. Bizonyára jól szórakozhattak, mind ketten önfeledten nevetgéltek.



Jiyong alaposan végigmérte a lányt. A haját kiengedte, a tincseket ide oda sodorta a szél. Fehér inget viselt, aminek az első két gombja nyitott volt, kiemelve nem is olyan kicsi kebleit. A nadrágját egy övvel szorította el a derekán, és Jiyong egyik csizmáját viselte, de ez nem zavarta a férfit.



Az arca elbűvölő volt, ahogy lehunyta a pilláit vagy hunyorítva nevetett. A szemei együtt mosolyogtak az arcával, amitől furcsa melegség járta át Jiyong szívét. Néha, mikor elkomolyodott, az ajkai megfeszültek, a szemei kikerekedtek. Épp olyan gyönyörű volt, mint amikor nevetett.



A kapitány a könyökeire támaszkodott, és úgy bámulta tovább a beszélgető párocskát. Íriszei egyszer sem hagyták el Kat arcát. Tekintete rátapadt a lány mozgó, piros ajkaira, majd ő is megnyalta sajátját, de amikor látta, hogy Seungri megérinti Kat vállát, és kiseper egy tincset az arcából, eddig ellágyult arca elkomorodott.



- Seungri! – szólt a férfire hangosan, aki azonnal megdermedt, és a kapitány felé fordult, Katherinával együtt. Jiyong ellökte magát a korláttól, aztán összekulcsolta a karjait. - Nincs dolgod, hogy itt lopod a napot, hm? - grimaszolt. - Menj a helyedre, és ne tartsd fel a kisasszonyt – morogta szigorú hangon.



- Elnézést, kapitány – hajolt meg az első tiszt, aztán eliszkolt a helyére. Kat lehajtotta a fejét, és előre-hátra hintázott a lábain, miközben összefonta az ujjiat a combjai előtt. Hibásnak érezte magát, hiszen ő kezdeményezte a beszélgetést Seungrival.



- Katherina! - parancsolt rá Jiyong, mutató ujjával jelezve, hogy menjen oda.



A lány bólintott, aztán lassan elindult a lépcső felé. Mikor odaér Jiyonghoz kihúzta magát, és a férfi szemeibe nézett.



- Úgy döntöttem, ahogy az első emeleten fog aludni, ott ahol az első és másod tiszt is alszik. Közvetlenül a szomszédszobában. Így biztonságban lesz.



- Nem aludhatnék a kormányos úr kabinjában? - kérdezte lebiggyesztetett ajakkal a lány.



- Nem – vágta rá szinte azonnal. - Mondtam már, hogy vigyázzon vele! Miért nem hallgat rám? – kapta el Kat csuklóit mérgesen, és közelebb rántotta magához.



- Maga nem a gazdám vagy a főnököm! Azt teszek, amit akarok, azzal, akivel akarom!



A férfi álla megfeszült, a fogai összekoccantak a dühtől.



- Ostoba ringyó – lökte el magától, de amint elengedte a lány kezeit, egy hangos pofon csattant a kapitány arcán, ami a hajón lévő összes szempárt oda vonzotta.



Jiyong az égő arca után kapott, a szemei szikrákat szórtak.



- Ha még egyszer meg mer ütni a húsával fogom megetetni a cápákat. Habár.... kétlem, hogy jól laknának vele.



- Elegem van a sértegetéseiből! – mondta indulatosan Katherina.



- Nekem meg elegem van a viselkedéséből! Ez egy kalózhajó, itt szabályok vannak. Ezeket a szabályokat pedig én hozom! És ha azt mondom, hogy az első emelten fog aludni, akkor ott fog! Ha pedig nem tetszik, akkor aludhat a cápákkal is!



Kat kikerekedett szemekkel pislogott az előtte álló, dühös kalózra. Ritkán látta őt ilyen mérgesnek. A lábai remegtek a félelemtől, de próbálta összeszedni magát.



- Rendben – fordította el a fejét dacosan.



- Hmf – sóhajtott Jiyong, miközben csípőre tette a kezeit. - Figyeljen Miss Hwang! Az érkezése előtt sosem kellett felemelnem a hangom a legénység előtt, de mióta maga ide került, azóta csak baj van. Ki akar készíteni? Az idegeimen táncol! Kár volt felengednem a hajóra...



- Én? - kérdezte döbbentem Kat. - Az én hibám, hogy maga egy érzéketlen tuskó? Egy kőszívű, hidegvérű kalóz, akinek elviselhetetlen a modora. Azt hangoztatja, hogy milyen kegyetlen és gonosz, de csak egy puhány semmirekellő.



- Semmirekellő? - ízlelgette a szavakat a nyelvén a férfi. - Ezt pont egy ilyen könnyűvérű cseléd mondja, mint maga.



- Látja – csattant fel. - Most is csak sérteget! Kihasználja a helyzetem!



- Maga nem ezt teszi? Hogy van mersze szembe szállni velem? - lépdelt közelebb a lányhoz. Pár centi választotta el az arcukat egymástól, de Kat továbbra is mozdulatlanul állt.



Nyelt egy nagyot, aztán megköszörülte a torkát.



- Nem félek magától! Engem nem téveszt meg a kemény külső... Tudom, hogy belül egy gyáva nyúl – bökött az ujjával Jiyong szívére.



- Tudja mit? - fújta ki a bent rekedt levegőt a kapitány. - Ezentúl cseppet sem leszek jószívű magával. Nem mentem ki a bajból. Nem érdekel, mit tesz. Felőlem nyugodtan megerőszakolhatják a matrózok. Szemrebbenés nélkül fogom végignézni.



- Valóban? - emelte fel az egyik szemöldökét Kat.



Jiyong végignézett az arcán. Vékony ajkai szárazak voltak, az orrán keresztül kapkodott levegő után, akárcsak egy felbőszült bika, a szemeiben bátorság tüze égett.



- Akkor bizonyára az sem fogja érdekelni, ha beugrom a vízbe...



- Nem ám! - tette a karjait keresztbe maga előtt Jiyong.



- Rendben! - Kat hátat fordított a férfinak, és elindult a hajó orrába. Mikor odaért, habozás nélkül vetetett át az egyik lábát a hajó peremén. A legénység tagjai nagy szemekkel figyelték az eseményeket, míg Seunghyun arcára rémület ült ki.



- K-katherina... mire készül? - kérdezte kissé félve a Kapitány, ahogy közeledett.



- Azt mondta, nem érdekli, mit teszek... - rántotta meg a vállát. Hangja teljesen határozott volt. - Inkább vetem magam a cápák közé, minthogy továbbra is együtt kelljen élnem egy ilyen felfuvalkodott hólyaggal, mint maga - mondta indulatosan, miközben másik lábát is felemelte, hogy átrakja a túloldalra.



- Kérem, ne csináljon ostobaságot - lépett el a kormánytól Seunghyun. Az arca sápadt volt, teljesen megrémítette a lány viselkedése.



- Maradjon ott, vagy leugrom! – csattant fel a magas kalózra Katherina. – Nem érdekelnek, ettől a halál is jobb.



- Ne mondjon ilyeneket, kérem! – kérlelte őt a kormányos, de hajthatatlan volt. – Kapitány, tegyen valamit!



Jiyong szótlanul, karba tett kezekkel figyelte Katet. Nem teljesen ismerte még, de sejtette, hogy nem lenne képes leugrani. Csak üres fenyegetőzés volt. Bizonyára mindjárt meggondolja magát, és visszamászik a hajóra.



Ezzel szemben Kat teljesen biztos volt magában. Elege volt a kapitányból. Talán elment az esze, talán túl sok volt neki a hajón töltött 4-5 nap. Már nem tudott logikusan gondolkodni. Felsóhajtott, majd nagy lendülettel átrakta a másik lábát is. Valahol mélyen, bízott benne, hogy a kapitány nem fog tétlenül állni és nézni, ahogy beleveti magát a tengerbe, csak azért, hogy bosszantsa a férfit.



- Elegem van magukból, leugrom, és szépen végignézik, ahogy szétcincálnak a cápák – morgolódott a felhúzott lány, majd rápillantott Jiyongra, akinek arcát ideges mosoly tarkította. Kat tudta, hogy lassan eléri, amit akar. A korlátban kapaszkodva kinyújtotta karjait, hogy a tenger fölé hajoljon. A kapitány megrezzent, már el akarta kapni a gondolata szerint zuhanni készülő cselédet, de amint az visszatekintett rá, mozdulatlanná vált, és póker arcot öltött. – Komolyan beszélek – fenyegetőzött Kat. 



- Blöfföl – böffentette Jiyong.



- Kapitány! – kiáltott fel Seunghyun kétségbeesve, és a lány után eredt, de Jiyong elétette karját, hogy megállítsa. 



- Nyugodjon meg, blöff az egész, nincs mersze a szeretőjének ilyesmit tenni – kuncogott idegesen. Igyekezett saját idegeit megnyugtatni kevés sikerrel. 



Katherina összeszűkítette szemeit, majd egy kezével elengedte a korlátot. A kormányos bemozdult, képes lett volna vetődni a lányért, akiért dobogott szíve. Kat maga elé pillantott, s látta a hatalmas kékséget a hajó alatt. Sőt, mintha a cápák is ott köröztek volna alatta, arra várva, hogy mikor ugrik be a vízbe.


Egy utolsó elhatározással készült elengedni a fakorlátot, és vízbe vetni magát, amit a kapitány észlelt, pupillái kitágultak, s azonnal megindult a lány felé. Gyorsan elkapta a derekát, s mielőtt még ellökhette volna magát, Jiyong visszahúzta a hajóra.